30日/12月/2010年 - 木曜日

Arra jó egy blog, hogy senki nem tudja ki is vagyok valójában, és mégis teljes körűleg megismer a bejegyzéseim által. Így most kihasználva úgymond anonimitásom leírom, amin mostanában vívódom...

Legjobb baránőm által megismertem egy fiút úgy 3 hónapja. Eleinte úgy álltam hozzá, mint egy szimpla baráthoz. Aztán egyre többet találkoztunk, és egyre többet beszéltünk... Végül odáig jutottunk, hogy hozzá fordultam ha gondom volt és nem barátnőmhöz. Egyre közelebb kerültem hozzá, és nagyon megkedveltem. Teljes körűleg megért és képes felnőtt módjára gondolkodni, mégis ha úgy vagyunk 5éveseket megszégyenítően üldözzük meg csikizzük egymást...
Közben megtudtam, hogy barátnőmnek bejön a srác és össze akar vele jönni és ez valamilyen szinten megrendített... Fontos nekem barátnőm és soha nem tennék neki keresztbe... Így nem tudtam mit csináljak... próbáltam valamilyen szinten kerülni a fiút, de nem jött össze... Valamilyen szinten muszály volt látnom, mert különben nagyon hiányzott... Barátnőm joggal volt rám féltékeny... pedig nem is tudott mindent...
Állandóan elkezdtük egymást csikizni, mikor szar kedvünk volt mert akkor legalább felvidultunk picit. Sokszor lett az a vége, hogy nagyon elfáradtunk és inkább lefeküdtünk aludni. Egyszer egy ilyen alkalommal lett az a vége, hogy engem átkarolva, hozzámbújva, a hátamat simogatva aludt el, ahogy én is a karjai közt. Utólag rájöttem, hogy azóta viselkedett így, mióta rájött hogy szakítottam barátommal... Néha nem értem meg őt. Ősszetett egyéniség tele titkokkal. Sok dolgot elmond nekem, többet mint bárkinek, és mégis alig tudok róla valamit...
barátnőmmel nagyon eltávolodtunk egymástól, mert alig találkoztunk. Sok embertől meg azt hallottam vissza hogy beleszerettem a srácba... Eleinte nagyon zavart a dolog volt barátom miatt. Aztán idővel elkezdtem gondolkodni a dolgon és arra jutottam, hogy lehet benne valami. Ha nem is szerettem bele (, mert ez nem szerelem), akkor is nagyon megkedveltem és közel került a szívemhez. Végül tegnap sikerült normálisan leülnöm barátnőmmel és olyan volt mint régen. Nem beszéltem neki semmit a srácos dologról, de ő felhozta a témát, hogy velem feltűnően másképp viselkedik, mint másokkal, meg hogy neki már nem kell, mert rájött, hogy csak egy fellángolás volt számára.
Így most végképp nem tudom mi lesz ebből... De majd az idő alakítja a dolgokat... Kár hogy most eltűnt egy pár napra... Hiányzik...

Üdv néktek földiek!

Ezzel az apró kis bejegyzéssel szeretném megnyitni a blogomat, amelyben majd folyamatosan közzé fogom tenni az írásaimat, gondolataimat valamint itt fogom vezetni a blogomat is. Előre is köszönöm minden kedves leendő olvasónak!

Törpelányka
矮小な少女