21日/3月/2011年 - 月曜日

Ismét itt!

A mai napom rész jól indult. Elmentem barátnőmhöz tanulni reggel és egy csomó mindent átnéztünk. Aztán délután ráírtam a srácra, hogy beszélgessünk egy kicsit, hátha már másképp áll a dolgokhoz. Igazából nem tudom mit vártam, mert én se tudom, hogy reagálnék…
De én érte annyi mindent megtennék, hogy visszakapjam…
Íme a beszélgetésünk

Én:
Szia
Mizújs veled? Haragszol még rám? Remélem nem. Nem akarok veled rosszban lenni…


A srác:
szia. haragszom mert tudom nekem szántad s ez rosszul esett!!


Én:
Nem neked, de nem magyarázkodom ha nem hiszel nekem =/ de tényleg nem akarok veled rosszban lenni


A srác:
Én se. nagyon sokat jelentettél de ezzel nagyon megbántottál. most mennem kell. majd este beszélünk. szia


Én:
Nekem még mindig nagyon sokat jelentesz és tudom hogy elbasztam, de szeretném jóvá tenni!!
Rendben. Szia

Most még annyira se értem ezt az egész helyzetet, mint eddig. Annyira rossz ez így és annyira hiányzik az életemből. Nem tudom mit tehetnék még…

19日/3月/2011年 - 土曜日

Szerintem ez mindent elmond a mostani érzéseimről

17日/3月/2011年 - 木曜日

Ismét jelentkezem

Igazából nem történt velem mostanában semmi érdekes tegnapig…
Tegnap meglátogatott egy rég nem látott ismerősöm és újra ’elmulattuk’ az időt. Aztán hála neki meg egy kis ráhatásnak ismét írtam a srácnak egy levelet Facebook-on. Csak ez most más hangvételű volt, hiába tudat alatt írtam az egészet úgy, mint a többit.
Íme a levelem:

„Szia
Ez az utolsó levél, amit rád szánok… Igazából már nem érdekel az egész, de örülök neki, hogy ennyit ért neked a barátságunk, hogy még a leveleimre se válaszoltál… Mikor ’jobban’ megismertelek azt hittem benned sosem kell csalódnom mint barátban, de ezek után nem tudom, mit gondoljak rólad meg erről az egészről… Én innentől nem kereslek többet… Ha te még akarsz vmit tőlem, tudod hogy érsz el…
Szia”

Igazából valamiért ez kikívánkozott belőlem, hiszen nagyon sokat jelentett/jelent nekem ez a fiú.
Aztán reggel egy levél várt tőle. Igaz nem teljesen az, mint amire számítottam, de több a semminél:

„Szia.. pedig téged érdekelhetne, mert te basztad el.. ha úgy érzed csalódtál bennem, akkor sajnálom…”

Muszáj volt válaszolnom neki, mert egy hónapja nem beszéltem már vele még így se. Fontos volt. Kellett. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de kellett.

„Én próbáltam békülni. Próbáltam bocsánatot kérni rengetegszer. Te egy levelemre se válaszoltál. Én most is bocsánatot kérek tőled, pedig nem neked szólt…”

És erre megkaptam az utolsó levelem mára tőle.

„Jól van. Majd még beszélünk. Most mennem kell dolgozni”

Barátnőm szerint kezd a srácnál megtörni a jég, mert ha nem érdekelné, hogy többet nem írok neki, akkor nem válaszolt volna nekem. Én nagyon nem tudom. Most még jobban össze vagyok zavarodva…

12日/3月/2011年 - 土曜日

.:  Bruno Mars - Grenade  :.

.:  Gránát  :.

Könnyen jött,könnyen ment-
te pontosan így élsz,ooh
elveszel mindent,
de soha nem adsz.
Már az első csóknál tudnom kellett volna,
hogy valami nincs rendben veled.
Hisz közben nyitva voltak a szemeid.
Miért voltak úgy?

Neked adtam mindenem,és te a szemétbe dobtad azt,
a szemétbe,igen.
Csak annyit kértem,hogy engem szeress teljesen.
Mit nem értesz ezen?

Érted egy gránátot is elkapnék (igen,igen)
felvágnám egy pengével a kezem (igen,igen)
vonat elé vetném magam (igen,igen)
tudod,hogy bármit megtennék érted (igen,igen)
oh,oh,keresztülmennék mindezen a fájdalmon,
lőjj egy golyót keresztül az agyamon!
Igen,meghalnék érted,bébi,
de te nem fogod ugyanezt tenni.

nem,nem,nem!

üss míg el nem ájulok,verj kék-zöldre,
Mikor visszatérsz,ahonnan jöttél,mondd meg az ördögnek,hogy üdvözlöm!
Örült,rossz nő: pontosan ez vagy te.
igen,először az arcomba mosolyogsz,aztán elvágod a féket a kocsimban.

Neked adtam mindenem,és te a szemétbe dobtad azt,
a szemétbe,igen.
Csak annyit kértem,hogy engem szeress teljesen.
Mit nem értesz ezen?

Érted egy gránátot is elkapnék (igen,igen)
felvágnám egy pengével a kezem (igen,igen)
vonat elé vetném magam (igen,igen)
tudod,hogy bármit megtennék érted (igen,igen)
oh,oh,keresztülmennék mindezen a fájdalmon,
lőjj egy golyót keresztül az agyamon!
Igen,meghalnék érted,bébi,
de te nem tennéd ugyanezt.

Ha a testem tűzben égne,
oh,megnézhetnéd hogyan emésztenek a lángok.
Azt mondtad,szeretsz.Hazug vagy!
Mert soha,soha de soha nem szerettél!
De drágám,

Neked adtam mindenem,és te a szemétbe dobtad azt,
a szemétbe,igen.
Csak annyit kértem,hogy engem szeress teljesen.
Mit nem értesz ezen?

Érted egy gránátot is elkapnék (igen,igen)
felvágnám egy pengével a kezem (igen,igen)
vonat elé vetném magam (igen,igen)
tudod,hogy bármit megtennék érted (igen,igen)
oh,oh,keresztülmennék mindezen a fájdalmon,
lőjj egy golyót keresztül az agyamon!
Igen,meghalnék érted,bébi,
de te nem tennéd ugyanezt.

Nem,nem teszed meg ugyanezt,
nem tennéd meg.
Ohh soha nem teszed meg ugyanezt.
ohh,nem,nem.

Igazából mostanában ezt a számot hallgatom folyton, ezért egy külön bejegyzést szenteltem neki. Mostanában úgy érzem pont a mostani helyzetemről szól... Csak nálam egy fiú miatt...

7日/3月/2011年 - 月曜日

És ismét egy nagyon joo nap!

Mostanában talán kezdem magam újra felszabadultnak érezni. Igaz még mindíg megvannak a napi mélypontok, mikor elgondolkodom rajta, hogy mit is rontottam el... De hála az égnek ez egyre kevesebb...
Minden úgy tökéletes, ahogy megtörtént. Változtatni már úgy sem tudnék rajta és én nem is akarok. Igazából sose bántam meg semmit az életem során. Ha valamin mégis elgondolkodtam, hogy jool tettem-e és visszacsinálhatnám, akkor úgy csináltam volna...

Az élet nag csavarokkal van tele és ha néha köcsög is a sors az azért van, hogy jobb utakat és új lehetőségeket mutasson. Erre már rájöttem az évek alatt. Lehet hogy fiatal vagyok, de túl sok mindent láttam/éltem át és túl sok olyan embert ismerek, aki mégtöbbet. Csak akkor lesz az embernek teljes élete, ha már átélte a mennyet és a poklot is...

Én hála az égnek a barátaimnak köszönhetően mindent túléltem, és azt nagyon köszönöm nekik. Ha nincsenek mellettem én nem ez az ember lennék...

5日/3月/2011年 - 土曜日

És ismét itt vagyok...

A mai nap nagyon joo volt. Igazából hosszú ideje nem nevettem és mosolyogtam annyit, mint ma. Lehet hogy az egésznapos napsütés volt rám ilyen hatással, de felemelő érzés volt.

Ma elkísértem egyik barátnőmet vásárolni, mert már a hét elején megbeszéltem vele. Már reggel 9kor sikerrel felértünk, de a kedvenc presszónkban azért előtte meg kellett innunk egy kávét a pótanyukánknál. Ott még vele trécseltünk egy joo fél órát és talán akkor kaptam meg az elmúlt hónapok legjobb hírét... A kedvenc pultosom 99% hogy visszatér közénk... Annyira megörültem neki mert mr előtte egy héttel láttam hogy beszélget a főnökkel, és rögtön megdobbant a szívem, hogy: "Talán..."

Végül sikerrel eljutottunk a plázába is és vettünk is pár ruhát. Utána meglátogttuk egy nagyon joo barátunkat, aki (számunkra sajnos) jövőhét vasárnap elutazik Amerikába, NewYork-ba... Megbeszéltük a részleteket, hogy mi hogyan is lesz és mi is kísérni fogjuk a reptérre. Én már most tudom, hogy sírni fogok... Túlságosan hozzánk nőtt az a lüke feje...

Mikor délután hazaértem már nem sok mindent csináltam. A jookedvem az persze megmaradt! Aztán egyik ismerősöm szóba hozta a srácot... ott picit elszomorodtam, de valamilyen szinten megnyugtatott, hogy azt mondta: "Szerintem nemsokára úgyis kibékültök, hiszen szeretitek egymást és annyi mindenen mentetek együtt keresztül!"

Na ez még tartja bennem a lelket...

Talán minden a régi lehet...

Joo lenne...

4日/3月/2011年 - 金曜日

Több mint két hónap után újra írok ide.
Igazából annyi mindent "kiírtam" volna magamból az elmúlt időben, de nem tudom hogyan is mondhatnám el. Talán az a legegyszerűbb, hogyha leírom alaposan mi is történt velem, és mit érzek...

Mostanában minden javult... Vagyis majdnem minden...
A helyzet anyával egy darabig még nem volt rózsás, de talán már menthető. A srácra továbbra is bármikor számíthattam. Mégjobban közel kerültünk egymáshoz és egyszer túlléptünk a barátság határán...
Aztán utána mindenhez másképp álltam... Ő rávett hogy kezdjem újra az iskolát. Megtettem és nem bánom. Igaz rossz a régi tanáraim szemébe nézni, hiszen elmenekültem a kötelességeim elől és most mégis ott vagyok újra... De most bizonyítani akarok! És bizonyítani is fogok, hogy képes vagyok arra, amit ők láttak bennem, de nekem túl nehéznek tűnt az a teher, amit ezzel rámhelyeztek.
Mostanában  újra egyre többet törődöm a barátaimmal, eljárok szórakozni és nem csak pestre járok fel a sráchoz. Három hete úgy volt hogy egy közös barátunk által szervezett buliban újra találkozunk. Kértem tőle egy kis segítséget is. Aztán végül nem tudott eljönni, de én jól éreztem magam azzal a pár baráttal.
Másnap viszont kiírtam egy szöveget Facebook-ra, amit ezek szerint nem kellett volna... A szöveg ez volt:

"Úgy tűnik az embereknek addig nagyon joo vagy, amíg te segítesz nekik... De ha már rajtad kell segíteni, akkor le se szarnak..."

Ezt a srác magára vette, pedig nem neki szólt, hanem egy ismerősömnek, aki már fél éve nem képes visszaadni a tartozását. Azóta sajnos nem beszélünk a sráccal... Megharagudott rám és hiába hívom, hiába írok neki nem válaszol nekem... Barátnőm beszélt vele és neki is azt mondta, hogy haragszik rám mert nagyon megbántottam azzal a szöveggel, mert ő mindígis segített nekem, amikor csak tudott és csak most az egyszer jött közbe valami.
Teljes mértékig igaza van ezt belátom... de tényleg nem neki szántam... és hiába kérek tőle ezeregyszer is bocsánatot még mindíg nem beszél velem... Büszke ember, amit mindíg is szerettem benne, mert én is ilyen vagyok. De én képes boltam feladni a büszkeségem érte...
Nem tudom mi lesz ebből így. Negyon nem akarom elveszíteni őt, pedig nagyon úgy néz ki, hogy ez lesz belőle...

Nagyon hiányzik...