És ismét itt vagyok...
A mai nap nagyon joo volt. Igazából hosszú ideje nem nevettem és mosolyogtam annyit, mint ma. Lehet hogy az egésznapos napsütés volt rám ilyen hatással, de felemelő érzés volt.
Ma elkísértem egyik barátnőmet vásárolni, mert már a hét elején megbeszéltem vele. Már reggel 9kor sikerrel felértünk, de a kedvenc presszónkban azért előtte meg kellett innunk egy kávét a pótanyukánknál. Ott még vele trécseltünk egy joo fél órát és talán akkor kaptam meg az elmúlt hónapok legjobb hírét... A kedvenc pultosom 99% hogy visszatér közénk... Annyira megörültem neki mert mr előtte egy héttel láttam hogy beszélget a főnökkel, és rögtön megdobbant a szívem, hogy: "Talán..."
Végül sikerrel eljutottunk a plázába is és vettünk is pár ruhát. Utána meglátogttuk egy nagyon joo barátunkat, aki (számunkra sajnos) jövőhét vasárnap elutazik Amerikába, NewYork-ba... Megbeszéltük a részleteket, hogy mi hogyan is lesz és mi is kísérni fogjuk a reptérre. Én már most tudom, hogy sírni fogok... Túlságosan hozzánk nőtt az a lüke feje...
Mikor délután hazaértem már nem sok mindent csináltam. A jookedvem az persze megmaradt! Aztán egyik ismerősöm szóba hozta a srácot... ott picit elszomorodtam, de valamilyen szinten megnyugtatott, hogy azt mondta: "Szerintem nemsokára úgyis kibékültök, hiszen szeretitek egymást és annyi mindenen mentetek együtt keresztül!"
Na ez még tartja bennem a lelket...
Talán minden a régi lehet...
Joo lenne...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése