Igazából nem történt velem mostanában semmi érdekes tegnapig…
Tegnap meglátogatott egy rég nem látott ismerősöm és újra ’elmulattuk’ az időt. Aztán hála neki meg egy kis ráhatásnak ismét írtam a srácnak egy levelet Facebook-on. Csak ez most más hangvételű volt, hiába tudat alatt írtam az egészet úgy, mint a többit.
Íme a levelem:
„SziaIgazából valamiért ez kikívánkozott belőlem, hiszen nagyon sokat jelentett/jelent nekem ez a fiú.
Ez az utolsó levél, amit rád szánok… Igazából már nem érdekel az egész, de örülök neki, hogy ennyit ért neked a barátságunk, hogy még a leveleimre se válaszoltál… Mikor ’jobban’ megismertelek azt hittem benned sosem kell csalódnom mint barátban, de ezek után nem tudom, mit gondoljak rólad meg erről az egészről… Én innentől nem kereslek többet… Ha te még akarsz vmit tőlem, tudod hogy érsz el…
Szia”
Aztán reggel egy levél várt tőle. Igaz nem teljesen az, mint amire számítottam, de több a semminél:
„Szia.. pedig téged érdekelhetne, mert te basztad el.. ha úgy érzed csalódtál bennem, akkor sajnálom…”Muszáj volt válaszolnom neki, mert egy hónapja nem beszéltem már vele még így se. Fontos volt. Kellett. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de kellett.
„Én próbáltam békülni. Próbáltam bocsánatot kérni rengetegszer. Te egy levelemre se válaszoltál. Én most is bocsánatot kérek tőled, pedig nem neked szólt…”És erre megkaptam az utolsó levelem mára tőle.
„Jól van. Majd még beszélünk. Most mennem kell dolgozni”Barátnőm szerint kezd a srácnál megtörni a jég, mert ha nem érdekelné, hogy többet nem írok neki, akkor nem válaszolt volna nekem. Én nagyon nem tudom. Most még jobban össze vagyok zavarodva…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése