Igazából annyi mindent "kiírtam" volna magamból az elmúlt időben, de nem tudom hogyan is mondhatnám el. Talán az a legegyszerűbb, hogyha leírom alaposan mi is történt velem, és mit érzek...
Mostanában minden javult... Vagyis majdnem minden...
A helyzet anyával egy darabig még nem volt rózsás, de talán már menthető. A srácra továbbra is bármikor számíthattam. Mégjobban közel kerültünk egymáshoz és egyszer túlléptünk a barátság határán...
Aztán utána mindenhez másképp álltam... Ő rávett hogy kezdjem újra az iskolát. Megtettem és nem bánom. Igaz rossz a régi tanáraim szemébe nézni, hiszen elmenekültem a kötelességeim elől és most mégis ott vagyok újra... De most bizonyítani akarok! És bizonyítani is fogok, hogy képes vagyok arra, amit ők láttak bennem, de nekem túl nehéznek tűnt az a teher, amit ezzel rámhelyeztek.
Mostanában újra egyre többet törődöm a barátaimmal, eljárok szórakozni és nem csak pestre járok fel a sráchoz. Három hete úgy volt hogy egy közös barátunk által szervezett buliban újra találkozunk. Kértem tőle egy kis segítséget is. Aztán végül nem tudott eljönni, de én jól éreztem magam azzal a pár baráttal.
Másnap viszont kiírtam egy szöveget Facebook-ra, amit ezek szerint nem kellett volna... A szöveg ez volt:
Ezt a srác magára vette, pedig nem neki szólt, hanem egy ismerősömnek, aki már fél éve nem képes visszaadni a tartozását. Azóta sajnos nem beszélünk a sráccal... Megharagudott rám és hiába hívom, hiába írok neki nem válaszol nekem... Barátnőm beszélt vele és neki is azt mondta, hogy haragszik rám mert nagyon megbántottam azzal a szöveggel, mert ő mindígis segített nekem, amikor csak tudott és csak most az egyszer jött közbe valami."Úgy tűnik az embereknek addig nagyon joo vagy, amíg te segítesz nekik... De ha már rajtad kell segíteni, akkor le se szarnak..."
Teljes mértékig igaza van ezt belátom... de tényleg nem neki szántam... és hiába kérek tőle ezeregyszer is bocsánatot még mindíg nem beszél velem... Büszke ember, amit mindíg is szerettem benne, mert én is ilyen vagyok. De én képes boltam feladni a büszkeségem érte...
Nem tudom mi lesz ebből így. Negyon nem akarom elveszíteni őt, pedig nagyon úgy néz ki, hogy ez lesz belőle...
Nagyon hiányzik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése